Blog

s.lilla

Szavakon túl-képeken át

Művészetterápia? Rajzelemzés? Meseterápia? - sokszor rögtön a gyerekekre asszociálunk, pedig ezeknek a mi felnőtt életünkben is helye van. Ne fosszuk meg magunkat ezektől , amik gyermekként is boldoggá tettek!

 

 A művészetterápiával először egy " Grafo Táborban" találkoztam, amit Gyimóthy Gábor vezetett.  Nagy A/3-as lapokat vett elő és pasztellkrétát. Előjöttek általános iskolás élményeim, amikor belefeledkezve mindenbe, fülig pasztellkrétásan "alkottunk".  Akkor ott megtanultam, hogy ne szégyenkezzek a rajzaim miatt, merjek hozzá nyúlni a színekhez, satírozzak, maszatoljak.

Komoly felnőtt emberek -  köztük én is  - zavartan kezdtünk el mosolyogni :  "jaj hát nem tudok rajzolni, olyan rég nem is rajzoltam! "  Aztán mégiscsak bele kezdtünk. Körben ültünk, mindenki előtt ott az üres papír, a pasztellkréták előttünk szépen betárazva a dobozokban…

Már nem emlékszem pontosan, mi volt a feladat, de arra igen, hogy a meditatív zene hallgatása közben valahogy elkezdtek megjelenni a formák és színek  mindenki papírján.  Az enyémen is, bár a figurák hasonlítottak a régi általános iskolás megoldásokra, de itt nem kaptunk rá osztályzatot és nem is értékelték a képeket.

Miután elkészültek a művek, körbejártunk és megnéztük mindenkiét, és csak ezután jöttek a szavak.  Benyomásokat  mondtunk a képekről.

Az alkalom végére - úgy, hogy azért elég komoly témák is előkerültek- mindenki mosolygott, könnyed volt, megfogadta, hogy ő is beszerez otthonra egy csomag rajzeszközt és újra rajzolni fog…

Nem tudom, ki váltotta be az ígéretét, de nekem mindenestre van itthon egy csomag pasztellkrétám ;)

Később találkoztam a művészetterápia eszközével integrált módon is, hiszen más terápiás módszert is jól kiegészíthet a képi megjelenítés.

Az Álomfeldolgozás tréning kapcsán is krétát ragadtunk és megpróbáltuk lerajzolni az álom legfontosabb képét. Nagyon érdekes volt újra látni az álmomban látott képet a papíron, ahol jobban megnézhettem a részleteket, jobban átláttam, ami olyan zavarosnak tűnt az álom folyamán.

A meseterápiás önismereti csoportban is jó szolgálatot tett a rajz és a képi ábrázolás, a nonverbális technikák. Sokszor nehéz megragadni egy érzést: hol is kezdjem? Milyen jellemzői  vannak? Milyen tulajdonságai egy érzésnek? Hmm…

Mikor eljutottam odáig, hogy a külvilágot el tudtam engedni és el tudtam lazulni, akkor már intuitív módon tudtam alkotni, nem kellett a képnek realisztikusnak , a szobornak pontosnak lennie, csak a saját magam számára kifejezőnek.

A figurák és képek által sokkal jobban megragadhatóbbá váltak és hozzáférhetőbbek lettek azok az összetett érzések, amik akkoriban foglalkoztattak.  

Művészetterápia? Rajzelemzés? Meseterápia? - sokszor rögtön a gyerekekre asszociálunk, pedig ezeknek a mi felnőtt életünkben is helye van. Ne fosszuk meg magunkat ezektől , amik gyermekként is boldoggá tettek!

Sebestyén Lilla

pszichológus

 

Címkék 
Meseterápia
Rajzelemzés
Álomok