Blog

s.lilla

Szavakon túl-képeken át

Művészetterápia? Rajzelemzés? Meseterápia? - sokszor rögtön a gyerekekre asszociálunk, pedig ezeknek a mi felnőtt életünkben is helye van. Ne fosszuk meg magunkat ezektől , amik gyermekként is boldoggá tettek!

A művészetterápiával először egy  önismereti műhelyben  találkoztam, amit Gyimóthy Gábor vezetett.  Nagy A/3-as lapokat vett elő és pasztellkrétát. Előjöttek általános iskolás élményeim, amikor belefeledkezve mindenbe, fülig pasztellkrétásan "alkottunk". 

 

 Akkor ott megtanultam, hogy ne szégyenkezzek a rajzaim miatt, merjek hozzá nyúlni a színekhez, satírozzak, maszatoljak csak bátran. 
Komoly felnőtt emberek -  köztük én is  - most zavartan kezdtünk el mosolyogni:  "Jaj hát nem tudok rajzolni, olyan rég nem is rajzoltam! "  Aztán mégiscsak bele kezdtünk. Körben ültünk, mindenki előtt ott az üres papír, a pasztellkréták előttünk szépen „betárazva” a dobozokban…
 
Már nem emlékszem, mi volt a feladat, de arra igen, hogy a meditatív zene hallgatása közben valahogy elkezdtek megjelenni a formák és színek  mindenki papírján.  Az enyémen is, bár a figurák hasonlítottak a régi általános iskolás megoldásokra, de itt nem kaptunk rá osztályzatot és nem is értékelték a képeket.
Miután elkészültek a művek, körbejártunk és megnéztük mindenkiét, és csak ezután jöttek a szavak.  Benyomásokat  mondtunk a képekről. Az alkalom végére - úgy, hogy  bizony komoly témák is előkerültek- mindenki mosolygott, könnyed volt és megfogadta, hogy ő is beszerez otthonra egy csomag rajzeszközt és újra rajzolni fog…! Nem tudom, ki váltotta be az ígéretét, de nekem van itthon egy csomag pasztellkrétám ;) 
 
Később találkoztam a művészetterápia eszközével integrált módon is, hiszen más terápiás módszert is jól kiegészíthet a képi megjelenítés. A meseterápiás önismereti csoportban is jó szolgálatot tett a rajz és a képi ábrázolás, a nonverbális technikák. Sokszor nehéz megragadni egy érzést: hol is kezdjem? Milyen jellemzői  vannak? Milyen tulajdonságai egy érzésnek? Hmm…
 
Mikor eljutottam odáig, hogy a külvilágot el tudtam engedni és el tudtam lazulni, akkor már intuitív módon tudtam alkotni, nem kellett a képnek realisztikusnak, a szobornak pontosnak lennie, csak a saját magam számára kifejezőnek. A figurák és képek által sokkal jobban megragadhatóbbá váltak és hozzáférhetőbbek lettek azok az összetett érzések, amik akkoriban foglalkoztattak.  
 
Művészetterápia? Rajzelemzés? Meseterápia? - sokszor rögtön a gyerekekre asszociálunk, pedig ezeknek a mi felnőtt életünkben is helye van. Ne fosszuk meg magunkat ezektől az eszközöktől, amik gyermekként is boldoggá tettek!
 
Ha érdekelnek a művészetterápia eszközei, jelentkezz képzésünkre: http://tanacsadokiskolaja.hu/tanfolyam/integralt-kifejezes-es-alkotasterapias-kepzes
 
Sebestyén Lilla
pszichológus

 

Címkék 
Meseterápia
Rajzelemzés
Álomok