Blog

s.lilla

Mesés filmek

A meséket legjobb olvasni. Ilyenkor a saját képzeletünkre van bízva, milyen a félelmetes sárkány, a szépséges királylány, a "szőke herceg", a gonosz boszorkány, az erdő, az üveghegy, stb. Itt most mégis összeszedtem pár mesefeldolgozást, ami nem csak gyerekeknek szól, sőt egyes feldolgozások kifejezetten nem ajánlottak gyerekeknek. 

A meseterápiában is fontos, hogy a mesében mely részek, jelenetek ragadják meg az olvasót, hogyan emlékszik a mesére, mi az, amit kiemel, ha saját szavaival kell elmondani a mesét. Ezek a filmfeldogozások is jó példák erre a jelenségre. Ezekben azt láthatjuk, hogy mit tartott fontosnak a film készítője, mi az, ami őt megérintette. 

Hófehérke és a hét törpe egy érdekes feldolgozása, ahol a vadásszal töltött idő van jobban kidolgozva a történetben:

Itt egy könnyedebb feldolgozás, melyben a gonosz királynő még szimpatikusabb mint maga Hófehérke. 

Piroska és a farkas: Vajon félünk-e a még a farkastól a szexi vármpírok és vérfarkasok korában? Mit gondolunk, kivel is találkozik valójában Piroska a tudatalattit is szimbolizáló erdő mélyén? 

Csipkerózsika: Ebben a filmben megismerhetjük a gonosz boszorkány történetét, hogy miért nem hívták meg a várba, és miért is átkozta el Csipkerózsikát.

Szépség és a szörnyeteg francia feldolgozásban. Ebben is van egy-két eddig nem ismert fordulat. 

Hamupipőke: Ezt a feldolgozást nemsokára láthatjuk a moziban. Az előzetes alapján hű marad az eredeti történethez (bár az eredetiben nincsenek egerek).

Néha megdöbbentően brutálisak felnőtt szemmel azok a mesék, amiket a gyerekeknek olvasunk. Bruno Bettelheim viszont megnyugat bennünket, hogy a gyerekek ezektől nem ijednek meg annyira, nem szisszennek fel néhány megcsonkított, megölt gonosztevő hallatán. Ennek magyarázata lehet az is, hogy ők nem úgy képzelik el ezeket a jeleneteket, mint egy horrorfilmben, hanem csak úgy, ahogy meg tudják emészteni. Gondoljunk csak arra, hogy a gyerekrajzokon sem látni a levágott fejű sárkány ereit és egyéb belsőségeit, maximum olyan, mintha elvágtunk volna egy virslit. 

A meseterápiában fontos szempont, hogy a mesében mely részek, jelenetek ragadják meg az olvasót, hogyan emlékszik a mesére, mi a,z amit kiemel, ha saját szavaival kell elmondani a mesét. Ezek a filmfeldogozások is jó példák erre a jelenségre. Ezekben azt láthatjuk, hogy mit tartottak fontosnak a film készítői, mi az, ami őket megérintette. 

Biztos sokan ismerik azt a tréning gyakorlatot, játékot, amikor valaki elmond egy történetet valakinek, amit egy harmadik félnek el kell mesélni, amit utána a hamradik fél elmesél egy negyediknek, és így tovább. Ebben a feladatban megfigyelhetjük, hogy hogyan torzulnak a történetek, miként vesznek el információk, és miként adódnak hozzá újak. Így működnek a népmesék, mondák is. Az ilyen meséket szoktuk használni a meseterápia során is, hiszen az idő folyamán azok a részek, amik csak egy-egy embernek voltak fontosak, lekoptak, és a legfontosabb részek maradtak meg, amelyeket mindenki fontosnak tartott. Persze ahogy az előbb írtam, most is alakulnak a mesék és mindenki formál rajtuk egy kicsit. Éppen ezért érdekesek. 

A mesék értelmezési szempontjairól és az általuk közvetített mondanivalóról többet is megtudhattok a nemsokára induló képzésünkön: http://tanacsadokiskolaja.hu/tanfolyam/megkuzdesi-strategiak-mesek-tukreben

Címkék 
mese
pszichológia
Meseterápia
filmajánló