Blog

Tanárként, tanítóként, óvónőként gyakran keressük az eszközt, amivel a gyerekeket jobban bevonhatjuk a tanulási folyamatba. Az élménypedagógia ma fontos hívószó azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak. Alapelve a bevonódás, a részvétel, az örömteli tanulás. Az élménypedagógia módszertani előképe a drámapedagógia, mely szintén az aktív tanulásról szól, személyiség fejlesztéssel és színházi eszközökkel ötvözve.

Hogyan kapcsolódik ehhez és miben más egy művészetterápiás módszer? A tanultak elsajátításához az élményeken és érzelmeken keresztül vezet az út. A művészetekkel való találkozás mindig szintet emel, megemeli a témát, legyen az egy óvodai foglalkozás, egy kisiskolás napközis foglalkozás vagy éppen bármilyen korosztálynak szánt tanóra. A művészeti ág, mellyel épp dolgozunk, hozza a maga sok évszázados auráját, kultúráját, hatásmechanizmusát. A művészetterápiás foglalkozásokon a kiválasztott mű adja meg a felütést vagy célt, mellyel aztán dolgozhatunk a csoport vagy a tanagyag kívánalmai szerint.

Jó pedagógusként pedig megérezzük az órai anyagban rejlő nevelési, fejlesztési lehetőségeket és hozzá választjuk a módszert és az eszközt, vagy akár ötvözzük azokat.

Kinek való a művészetterápia alkalmazása?

Mindazoknak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a gyerek, tanuló színes ceruzát ragadjon azért, hogy megalkossa belső képét a tanultakkal kapcsolatban. Ha értő szemmel figyeljük a rajzokat, akkor tudhatjuk, hogy miről szólnak, mit jelentenek és hol tart alkotója az értelmezésben. És innentől elindul a varázslat, a tanultak individuálissá válnak, beépülnek az egyéni gondolkodásba és érzelemvilágba, és a személyiségformálás hatékony eszközévé válik a foglalkozás.

Mindazoknak való, akik nem riadnak vissza attól, hogy egy irodalmi mű, vers, novella kapcsán irányított beszélgetést kezdeményezzenek annak érzelmi hatásáról, bekapcsolva az egyéni életeseményeket, élményeket. Akik azt szeretnék, hogy a szépirodalom - származzék bármely korból is - a máról szóljon, a gyereknek szóljon, és erről tudjanak beszélgetést moderálni szakértői eszközökkel.

Mindazoknak, akik szeretnék, hogy a gyerekek rácsodálkozzanak egymás véleményére és biztonságra találjanak a világ sokszínűségében.

A rajztanároknak, akik szeretnék, ha a rajzóra a nap egyik legjobb eseményévé válna, mert az önkifejező alkotás egy önismereti belső és külső párbeszéd kiindulópontja lehet.

Az óvónőknek, akik szeretnék, ha a rajz, a zene, a mese és a szépirodalom olyan eszközük lenne, melynek használatával eredményes és hatékony személyiség fejlesztést érnek el ebben a nagyon fontos életkorban, melynek legfőbb családon túli támogatói ők maguk.

Az irodalom, média és kommunikációs tanároknak, akik napi szinten foglalkoznak szépirodalmi művekkel és szeretnék elérni, hogy a diák alig várja a következő órát, mert róla szól, neki szól és épp ezért érdekelni is fogja. Akiknek fontos, hogy szépirodalom a napi kultúra része maradjon.

A gyógypedagógusoknak, akik fejlesztőként keresik az érzelmi intelligencián át vezető módszereket, mert ismerik ennek rendkívüli hatékonyságát.

Mindazoknak, akik hisznek a képzőművészet, a mesék és a szépirodalom gyógyító, fejlesztő erejében és szeretnék megtanulni, hogy vezessék el a rájuk bízott gyerekeket ennek felfedezéséhez.

Demeter Lilla

Irodalomterápiás csoportvezető

Érdekel