Blog

Tanárként, tanítóként, óvónőként gyakran keressük az eszközt, amivel a gyerekeket jobban bevonhatjuk a tanulási folyamatba. Az élménypedagógia ma fontos hívószó azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak. Alapelve a bevonódás, a részvétel, az örömteli tanulás. Az élménypedagógia módszertani előképe a drámapedagógia, mely szintén az aktív tanulásról szól, személyiség fejlesztéssel és színházi eszközökkel ötvözve.

Hogyan kapcsolódik ehhez és miben más egy művészetterápiás módszer? A tanultak elsajátításához az élményeken és érzelmeken keresztül vezet az út. A művészetekkel való találkozás mindig szintet emel, megemeli a témát, legyen az egy óvodai foglalkozás, egy kisiskolás napközis foglalkozás vagy éppen bármilyen korosztálynak szánt tanóra. A művészeti ág, mellyel épp dolgozunk, hozza a maga sok évszázados auráját, kultúráját, hatásmechanizmusát. A művészetterápiás foglalkozásokon a kiválasztott mű adja meg a felütést vagy célt, mellyel aztán dolgozhatunk a csoport vagy a tanagyag kívánalmai szerint.

Jó pedagógusként pedig megérezzük az órai anyagban rejlő nevelési, fejlesztési lehetőségeket és hozzá választjuk a módszert és az eszközt, vagy akár ötvözzük azokat.

Kinek való a művészetterápia alkalmazása?

Mindazoknak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a gyerek, tanuló színes ceruzát ragadjon azért, hogy megalkossa belső képét a tanultakkal kapcsolatban. Ha értő szemmel figyeljük a rajzokat, akkor tudhatjuk, hogy miről szólnak, mit jelentenek és hol tart alkotója az értelmezésben. És innentől elindul a varázslat, a tanultak individuálissá válnak, beépülnek az egyéni gondolkodásba és érzelemvilágba, és a személyiségformálás hatékony eszközévé válik a foglalkozás.

Mindazoknak való, akik nem riadnak vissza attól, hogy egy irodalmi mű, vers, novella kapcsán irányított beszélgetést kezdeményezzenek annak érzelmi hatásáról, bekapcsolva az egyéni életeseményeket, élményeket. Akik azt szeretnék, hogy a szépirodalom - származzék bármely korból is - a máról szóljon, a gyereknek szóljon, és erről tudjanak beszélgetést moderálni szakértői eszközökkel.

Mindazoknak, akik szeretnék, hogy a gyerekek rácsodálkozzanak egymás véleményére és biztonságra találjanak a világ sokszínűségében.

A rajztanároknak, akik szeretnék, ha a rajzóra a nap egyik legjobb eseményévé válna, mert az önkifejező alkotás egy önismereti belső és külső párbeszéd kiindulópontja lehet.

Az óvónőknek, akik szeretnék, ha a rajz, a zene, a mese és a szépirodalom olyan eszközük lenne, melynek használatával eredményes és hatékony személyiség fejlesztést érnek el ebben a nagyon fontos életkorban, melynek legfőbb családon túli támogatói ők maguk.

Az irodalom, média és kommunikációs tanároknak, akik napi szinten foglalkoznak szépirodalmi művekkel és szeretnék elérni, hogy a diák alig várja a következő órát, mert róla szól, neki szól és épp ezért érdekelni is fogja. Akiknek fontos, hogy szépirodalom a napi kultúra része maradjon.

A gyógypedagógusoknak, akik fejlesztőként keresik az érzelmi intelligencián át vezető módszereket, mert ismerik ennek rendkívüli hatékonyságát.

Mindazoknak, akik hisznek a képzőművészet, a mesék és a szépirodalom gyógyító, fejlesztő erejében és szeretnék megtanulni, hogy vezessék el a rájuk bízott gyerekeket ennek felfedezéséhez.

Demeter Lilla

Irodalomterápiás csoportvezető

Érdekel

 
Ha átéltél már katartikus érzést egy regény vagy vers elolvasása során, akkor tudni fogod, miről beszélek. Ha átéltél már „aha” érzést egy mű megismerése során, akkor érted, mire való a művészet. 
Ha emlékszel, miben segített Pöttyös Panni, az Egri Csillagok, Momo, Harry Potter, vagy Anna Karenina, akkor ismerős lesz számodra ez a módszer.